Az eseményen Pálfalvi Lajos tanszékvezető beszélgetett vendégünkkel, M. Nagy Miklóssal. A József Attila-díjas műfordító, esszéista, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője, főszerkesztője, a kortárs orosz irodalom kiváló szakértője, és fordítója orosz felesége révén gyakran jár Moszkvában.

A Szívlapátok – avagy neoszentimentalizmus a mai orosz irodalomban címet viselő beszélgetésen a modern orosz irodalmi élet aktuális kérdéseire kerestük a válaszokat. A Szívlapátok cím, oroszul „совок” szó jelentése lapát, ami gúnyos szó lett a „homo sovieticus"-ra, az embertípusra, aki aláveti magát a hatalom és a közeg akaratának.

Ehhez kapcsolódóan vendégünk elmondta, hogy fontos hangsúlyozni, az orosz irodalom folyamatközpontúságát. Az 1990-es években a liberális posztmodern folyamat meghatározó, majd a cselekményes újrealizmus bontakozik ki, amit ő szívesebben hív újszentimentalizmusnak. Ez a narratíva egyszerű, átlagemberi nézőpontot elégít ki ma Oroszországban.

M. Nagy Miklós elmondása szerint ma Moszkvában sokat olvasnak az emberek, főként a zsánerirodalom éli virágkorát, így a női detektívregények és a családi történetek meghatározóak. Szerinte Magyarországhoz képest elképesztő az említett műfaj bősége, ezzel párhuzamosan azonban visszaszorult a magasirodalom súlya. Nagyon jelentős emellett a rock, a rap és a slam poetry szerepe is, és ezek jó minőségű alkotásokat állítanak elő. Ebben a műfajban igazán nevezhető költőnek a dalszövegíró.

Pálfalvi Lajos szerint a Rock költészet az 1980-as években élte fénykorát, így felmerül a kérdés, hogy van-e ennek folytatása a mai orosz művészvilágban.  Felnő ehhez egy fiatal generáció?
M. Nagy Miklós szerkeszt a Rádió Bézsen egy Davaj című műsort, mely orosz rockkal foglalkozik, így bizton állíthatja, hogy ma is megtalálható ebben a rétegzenében a költészet. Példának Monyetocska szatirikus ábrázolásvilágát hozta.

Arra a kérdésre, hogy létezik-e ma tényirodalom, azt a választ kaptuk, hogy a szociografikus próza jelenléte nem szignifikáns, de létezik. Ilyen műfajban alkot Poljakov, vagy Roman Szencsin hipergrafikus könyvei is ide sorolhatók.

Kiadóként is szemléli az orosz irodalmat, hiszen fontos tudni, milyen művek érvényesülhetnek a magyar piacon.

M. Nagy Miklós elmondása szerint Magyarországon a legtöbb orosz könyv sorsa reménytelen, összesen 8-10 olyan könyv van, ami pénzt is hozott kiadóknak, egyben hatása is volt az írásnak. Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja egy kortárs orosz írónő, akinek a könyvei rekord példányszámban fogynak hazánkban. Az Ulickaja-tényező azt jelenti, hogy ha egy könyv hasonlít az Ulickaja könyvekre, akkor eladható lesz itthon. Ilyen író például Marina Sztyepnova.

Fontos szempont, hogy a kimagasló remekműveket sikertől függetlenül kiadja. Ki kell adni, mert klasszikussá fog válni. Továbbá nem szeretné olyan írók műveit kiadni magyarul, akik Oroszországban minden díjat megkaptak, de az írásaik mégsem jók. Negyedikként megjegyezte, hogy mivel ma Oroszországban kelendő az apokaliptikus és posztapokaliptikus zsáner, így ebből a kategóriából szereti átvenni a legjobbakat. Ilyen műveket ír például Tatyjana Tolsztaja.