Virágzó szellemi műhely a Nyulak szigetén

2014.02.27.
A Margit sziget mellett nap mint nap elhaladva, talán nem is gondolunk arra, hogy közel ötszáz évvel ezelőtt milyen nagy hatású szellemi munka folyt ezen a területen, az egykori Boldogasszony-kolostorban, amely egy női szerzetesrendnek adott otthont.

A Margit szigeti, vagy régi nevén, Nyulak szigeti kolostor leginkább Árpád-házi Szent Margit legendájából vált közismertté. Arról azonban nagyon keveset tudunk, hogy pontosan kiknek köszönhető az, hogy Margit történetét ma is olvashatjuk. Többek között erre is megkaptuk a választ az MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport legutóbbi felolvasóestjén, amelynek keretein belül Haader Lea érdekes, részletekben gazdag előadását hallhattuk.

Az előadás színhelye csordulásig megtelt az érdeklődőkkel. Öröm látni, hogy mennyien érdeklődnek a magyar történelem ezen igencsak fontos korszaka iránt, a szakmai-tudományos körön kívül is. Haader Lea ügyelt arra, hogy előadása ne csak az adott korszak kutatói számára, hanem a témában kevésbé jártas hallgatók számára is érthető és továbbgondolásra alkalmat adó legyen.  Az előadó röviden ismertette a zárda történetét. A kolostort a tatárjárás után „második honalapítónk”, IV. Béla király hozta létre lánya, Margit számára, aki különböző előkelő családok nőtagjainak társaságában élt Istennek szentelt életet. A szerzetesrend – tagjainak származása okán – bőségesen el volt látva javadalmakkal, így az itt élők semmiben nem szenvedtek hiányt. Az előkelő származással jó neveltetés is párosult, így minden feltétel adott volt ahhoz, hogy egy jelentős scriptorium jöjjön létre a kolostorban. A műhely létrejötte annak a rendi reformnak köszönhető, amelynek hatására fontossá vált a latin nyelvű szövegek lefordítása nemzeti nyelvre. A kódexek, imádságos könyvek fordítása és másolása komoly intellektuális kihívás volt. Ezek a szövegek azért is különösen izgalmasak, mert még a másolatokban is megjelennek a scriptorokra jellemző individuális jegyek: saját nyelvjárásra, helyesírásra fordítás, az alapszövegek közé betoldott mondatok, vagy éppen feljegyzések az aktuális politikai eseményekről, netán a scriptor személyes állapotáról, helyzetéről. Egy-egy ilyen kézzel írott kötet elkészítése hosszú időt vett igénybe, és általában több szerző dolgozott rajta: az sem ritka, hogy tíz fölötti az alkotó kezek száma. A „kezeket” rendkívül nehéz megkülönböztetni külső írásjegyek alapján, ebben az esetben a kutatás szempontjából a nyelvhasználati dimenzió vizsgálata is elengedhetetlen. Haader Lea hangsúlyozta, hogy a hangulati tényezők, a koncentráció fokának jelei is tetten érhetők a kéziratokon: a koncentráltság, vagy éppen ennek hiánya sem marad rejtve a filológusok előtt.

Haader Lea a 16. századi műhely virágkorának három kiemelkedő alakját, Legéndy Katót, az őt követő Ráskay Leát, valamint Sövényházi Mártát állította előadásának középpontjába.  Az előadó kiemelte, hogy Legéndy Kató neve egyértelműen utal származására is, ugyanis Legénd község Palócföldön található. A származására vonatkozó előfeltevést nemcsak neve, hanem a palóc nyelvi sajátosságok is igazolták az általa jegyzett szövegekben, a német kontaktushatás mellett. A Katerinaként is ismert szerzetesnő a Gömöry-kódex „nyolcadik keze”, amely egy Krisztina nevű apáca megrendelésére készült. Katerina már idősen és betegen foghatott ehhez a munkához, hiszen az általa készített lapokon rendre megjelennek a betegségére, fájdalmaira vonatkozó megjegyzések, továbbá olyan imádságokat válogatott be a gyűjteményes kötetbe, amelyeket kifejezetten betegekért és haldoklókért mondtak. Katerina nem egyszer a saját nevét is beleírta egy-egy ilyen konkrét személyért felajánlott imádságba.  Legéndy Kató kezét dicséri az a három rózsakoszorú vagy rózsafüzér is, amelyet illusztrációval is ellátott. Legéndy Kató 1517-es haláláról Ráskay Lea tudósít a Domonkos-kódexben.  

A Margit-legenda lejegyzőjeként híressé vált Ráskay Lea fontos szerepet töltött be a Nyulak szigeti kolostor életében, hiszen könyvtárosi és írnoki teendőket is ellátott. Egyszerre több kódexen is dolgozott, elfoglaltsága - többek között – ebből is adódott. Túlterheltségéről gyakori, általában sietségből adódó hibái árulkodnak. Legéndy Kató esetéhez hasonlóan nemcsak neve, hanem az általa alkalmazott nyelvjárás is segít abban, hogy biztos tudást szerezzünk származásáról. A Ráskay család az északkeleti országrészben élt. Az északkeleti nyelvjárás egy erőteljes német hatással párosult, amely a gyermekkorban folytatott tanulmányokra, de német eredetű rokoni kapcsolatokra is utalhat.  Ráskay nem bizonyult szolgai másolónak, hiszen a forrásul szolgáló előszövegeket gyakran a saját nyelvi szabályainak megfelelően alakította át az általa készített kötetekben. Ráskay ugyan –Legéndyvel ellentétben – nem fűzött személyes kommentárokat az általa készített szövegek mellé, de textusai javarészét pontosan datálta, illetve ami talán még ennél is fontosabb, hogy a közügyek állásának lejegyzéséről sem feledkezett meg. Ez utóbbi tájékozottságára is utal. Említést tesz a Dózsa-féle parasztháborúról, Perényi Imre nádor haláláról, valamint a török veszély miatt összehívott bácsi országgyűlésről is.

Sövényiházi Márta kézjegyét viseli az Érsekújvári, illetve a magyar nyelvű Thewrewk-kódex is. Sövényházi szöveggondozást is vállalt, hiszen más kezek munkáját is gyakran javította, vagy megjegyzéssel látta el. Haader Lea megállapította, hogy elődeivel ellentétben Sövényházi Mártánál nem mutatható ki a német kontaktushatás. „Szabályos” másolónak számít, aki csak ritkán változtat az előszövegen. Haader Lea felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az Érsekújvári-kódexben található az a miniatúraciklus, amelyet a PPKE BTK Művészettörténet Tanszékén is oktató Wehli Tünde azonosított. Az előadó kiemelte, hogy Sövényházi Márta szép munkájára egyáltalán nem volt büszke, ahol a szövegben lehetősége adódott rá, bocsánatot kért olvasójától munkájának állítólagos hanyagsága miatt.

Ugyan a mai Margit sziget már csak a romjait őrzi a török hódítás miatt felszámolt kolostornak, azonban az egykor itt élő apácák emléke és szellemi hagyatéka a kutatásoknak köszönhetően nem merül a feledés homályába. Különösen fontos, hogy ezekre az örökségekre kiemelt figyelmet fordítsunk, hiszen általuk nem csak történelmi ismereteink válhatnak gazdagabbá és pontosabbá: nemzeti identitásunkat is erősítik hazánk történelmének kézzelfogható nyomai.


Szerző: Ikker Eszter, Kommunikáció MA

Események

17.
2025. júl.
BTK
Diplomaátadó ünnepség
Szent István-bazilika
További események
szechenyi-img-alt