A hiedelmekkel ellentétben a bölcsészdiplomával rendelkezők könnyebben el tudnak helyezkedni, még ha nem is pontosan a diplomájuknak megfelelő munkakörben. Ennek az oka az, hogy a humán képzés résztvevői több dologban tájékozottak – nem szakbarbárok -, bérigényük általában alacsonyabb, több helyen bevethetők. (Részlet az interjúból)

Dr. Botos Mátét a képzésekről, a feladatainkról és karunkról kérdeztük.

- Mi a legnagyobb kihívás az új feladatban?
- Elsősorban az, hogy minőségi képzésekben képesek legyünk felvenni a versenyt másokkal. Az országban sok a felsőoktatási intézmény, a hallgatók viszont egyre kevesebben lesznek. Mégis, a kevesebb hallgatóért is ugyanannyi egyetem, főiskola fog versenyezni. Erre a versenyre szeretném felkészíteni a bölcsészkart; egyfelől az oktatókat, az adminisztratív munkatársakat – de a hallgatókat is. Emellett ha csak régión belül versengünk egymással, átlép rajtunk a történelem. Az a kérdés, hogy mi, innen Budapest mellől fel tudjuk-e venni a kesztyűt Európával
– Béccsel, Frankfurttal, Párizzsal – szemben. Mit tudunk mi kínálni, amiért a külföldi hallgató idejön hozzánk?

- Mennyire letisztultak a most induló mesterképzések?
- Sajnos, ebben a témában országosan nagy a tanácstalanság. Az alapprobléma az, hogy mire kiderült, hogyan kellene kinéznie a mesterképzéseknek, az alapképzésekről már az osztott rendszer bevezetésekor, korábban rendelkeztek. Ahhoz, hogy az egészet meg tudjuk tervezni, egyben kellett volna látnunk az egészet. Emellett idén országosan kevés volt a jelentkező, az alapszakosoknak nagyjából negyven százaléka végzett – azt kell elérnünk, hogy amikor több lesz a jelentkező – jövőre -, akkor ők a mi képzéseinket válasszák majd.

- Milyen hátrányát, illetve előnyét látja összességében az osztott képzésnek?
- Rendszerszerűen szemlélve az alapvető hátránya, hogy bár az osztott képzés egyik lényege a verseny a diákok között, mert csak a legjobbak kerülnek be a mesterképzésre, ez az intézményeknek létszámcsökkenést jelent. Az MA-szakokra az alapképzéseseknek kb. egyharmada kerülhet be, s már ez is esetleges. Emiatt csökken egyes egyetemek normatívája, a pénz, amiből gazdálkodhatnak. Szakmailag még nagyobb gond, hogy a képzési időszak a hallgatók kétharmadánál a korábbi háromötöd részére rövidül. Ráadásul, például a tanárképzésben, ez az osztott rendszer csonka szakembereket nevelhet. Ennek az oka, hogy a hallgató az egyszakos alapképzésből kétszakos mesterképzésen tanul tovább, s így a mesterképzésben a korábban minor programban tanult szakját választja másik szakpárnak, amiből értelemszerűen kevesebbet tudhat. Ráadásul a mesterszakon ez nem pótlódik, hiszen itt több a módszertan, mint az adott szak tudásanyaga. Előnye lehet ugyanakkor a rendszernek, hogy aki három év után rájön, a választott szakja neki nem megfelelő, válthat másik képzésre, de van már egy tudása, amivel el tud helyezkedni.

- Az egyetem után milyen elhelyezkedési lehetőségei vannak egy bölcsésznek?
- A hiedelmekkel ellentétben a bölcsészdiplomával rendelkezők könnyebben el tudnak helyezkedni, még ha nem is pontosan a diplomájuknak megfelelő munkakörben. Ennek az oka az, hogy a humán képzés résztvevői több dologban tájékozottak – nem szakbarbárok -, bérigényük általában alacsonyabb, több helyen bevethetők. Ehhez hozzáfűznék még egy adatot. A legutóbbi felmérések szerint (KSH) az országban munkanélküliséggel leginkább sújtott régióinkban a munkanélküli bölcsészek aránya másfél százalék.

- Jelenthet ma bárkinek hátrányt az életben, a munkájában, ha egyházi iskolában végez?
- Ma már megszűnt a piac fenntartása az itt végzettekkel szemben. Csak azt tudom mondani, hogy a Pázmányos bölcsészdiploma kifejezetten előnyt jelent. Egyrészt olyan szocializációval rendelkezik az illető, amivel mások ritkán. Van egy stabil normarendszere és értékhierarchiája, nagyobb elkötelezettsége a közösségért, nagyobb önfeláldozó-készsége – többek között. Pontosan azokon a helyeken tudják elhelyezni őt, ahová nehezebb embert találni (vidéki iskolák, közgyűjtemények, stb.). Az idő múlásával egyre inkább nő a nem materiális többletértékek megbecsülése a piacon, de éppen a nagyobb felelősségtudat, becsület, megbízhatóság miatt többet is várnak el tőle, mint az átlagembertől.

- Mi volt a célja az augusztus végén, a Campuson megrendezett Egyházi iskolák a köz szolgálatában című konferenciának?
- Hoffmann Rózsa intézetvezető asszonytól származik az ötlet, hogy szervezzünk egy konferenciát ezeknek az iskoláknak. Egyrészt szakmai alapon, másrészt pedig demonstrálni, milyen sokan is vagyunk. A cél az volt, hogy megteremtsük a kapcsolatot az alap- és középfokú, valamint a közép- és felsőfokú oktatási intézmények között a keresztény felekezeteken belül. Az egyetem képezheti azokat az embereket, akik ezekben az iskolákban majd tudnak dolgozni és tanítani. Másfelől szeretnénk összekapcsolni a dolgokat egymással – szeretnénk olyan tehetséggondozó programot, amiben a középiskolások be tudnak kapcsolódni az egyetemen zajló oktatási-kutatási feladatokba. Az a kérdés, tudunk-e kialakítani megfelelő párbeszédet a közép- és felsőoktatási intézmények között? Ugyanis egymásra vagyunk utalva. Szeretnénk elérni azt is, hogy az egyetem első egy-két féléve ne a középiskola ismeretpótló tanfolyama legyen.

- Hogyan alakulnak a közeljövőben a bölcsészkar pénzügyi támogatásai?
- A finanszírozás szempontjából elméletileg nincs különbség az állami és nem állami fenntartású felsőoktatási intézmények között. Az idei támogatás és normatíva összegét még a 2008-as költségevetés készítésekor határozták meg, így ennek a félévnek a támogatása nem nagyon változhatott. A 2010-es év normatíváját, támogatásait most fogják csak meghatározni, ezt befolyásolhatja, hogy a válság miatt először az oktatásból vonnak el pénzt. Csökkentik például a felvehetők keretszámát, ám azt hadd mondjam el, hogy a Pázmány bölcsészkarára idén több embert vettünk fel, mint tavaly. Így az állami és piaci érdekek-szabályozások még mindig ütik egymást.

- Milyennek látja a Campus diákközösségeit?
- Azt szoktam mondani: mi éppen ideális méretű intézmény vagyunk. Elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy jelentősek legyünk a hazai felsőoktatásban, de elég kicsik is vagyunk ahhoz, hogy minden szakon mindenki mindenkit ismerjen – sőt, akár másokat is. Ebből következően van egy családias hangulata az egésznek. Kit nem köt össze a piros vonat, vagy hogy lekéstük, és stoppolunk a tízes út mellett hóban-sárban-latyakban? A Campus élménye maga, hogy itt van minden, az emberek itt töltik az idejüket, itt beszélik meg az eseményeket, itt lelnek rövidebb-hosszabb kapcsolatokra – ez egy ideális légkör. Ezek miatt itt könnyebben jönnek létre közösségek, mint egy nagy, személytelen, baromfikeltető-szerű monstre intézményben.



- Miért lehet fontos az egyház számára egy katolikus egyetem?
- A katolikus egyetem azért jó az egyháznak, mert remek kapcsolat a világ felé. A világ sajnos ma már nagyon sok mindent nem ért, amit az egyház megfogalmaz. Egy teológustól tehát nem várjuk el, hogy celebekről beszéljen az Örömhír kapcsán, de ha egy média szakos oktató mondja, hogy csak átmeneti hírességeket, azaz celebeket gyártunk tucatjával, azt a világ érteni fogja, és elfogadja – holott ugyanarról beszélnek mindketten. Az egyetem egyik fontos feladata, hogy közvetítsük, amit az egyház megfogalmaz, és hogy továbbadjuk a tudományokon keresztül a kinyilatkoztatott igazságokat. Mindemellett a tudományokat is magas szinten, a szakma számára értékelhető módon kell művelni: minél jobb egy egyetem szakmailag, annál nagyobb a fenntartója presztízse is egy szekularizált világban.

Forrás: Pázmány Campus
Riporter: Csizmadia Nikolett