"Orandum est ut sit mens sana in corpore sano"

A kar amatőr labdarúgocsapata a Kárpát-medencei Egyetemek Kupáján szerepelt március 22-én és 23-án. A 16 csapatot felvonultató eseményen végül a nagyon előkelő hatodik helyet szereztük meg, amivel az ország negyedik legjobb egyetemi alakulata lettünk. A határon túlról olyan intézményeket utasítottunk magunk mögé, mint a szabadkai, a kolozsvári, vagy éppen a beregszászi egyetem.

A történet egészéhez nem kell a „hol volt, hol nem volt" mesebeli távlataiba elutaznunk, elég egy bő fél évet visszapörgetnünk az időt, egészen pontosan az első Campus kupához. Ekkor vetettük el a Saláta magvait, amiből a lelkiismeretes gondozásnak köszönhetően már télre termés lett (áttelelő termesztés). A csapat magja itt állt össze először, majd a sikeres szereplésen felbuzdulva fogadtuk el a PPKE jogi kar meghívását a Pázmány kupára.

A hűvös novemberi tornára már két emberrel kiegészülve érkeztünk meg a Vasas, Fáy utcai sportcentrumába. A csoportmérkőzéseket magabiztosan, az összeszokottság képzetét keltve nyertük meg. Ennek köszönhetően kaptuk folyamatosan a kérdéseket (burkolt dicséretet?), hogy „mióta játsszunk együtt, mert mintha álmunkból felkeltve is tudnánk, mit akar a másik". Sajnos a választ akkor még mi sem tudtuk, meg inkább a következő mérkőzésre készültünk. Végül a döntő jelentette a végállomást, ahol a csoportbeli ellenfelünket győztük le újra, ezúttal hétméteresekkel - hiába, a rest kétszer fárad. A díjátadónak két pozitívuma is volt: egyrészt meghívtak minket az Egyetemek Kupájára, másrészt sikerült választ találnunk a korábbi kérdésre – hisz a „most vagyunk együtt először" nagyon közhelyesen hangzott, még ha igaz is volt. Nem kellett más, mint egy kis focitudás és a közös gondolkodás utópisztikus jelenléte: mindannyian győzni akartunk.

A következő állomást, és az első nagyobb megmérettetést, az 'Egyetemek Kupája - A nagy játékosbörze' elnevezésű torna jelentette. Ahova ugyancsak teljes nyugalommal és kíváncsisággal készültünk, amit legjobban talán az mutat, hogy előző este a legnehezebb kérdésnek az bizonyult, fehér vagy fekete pólóban játsszunk. Mindkettőt vittük. Ezen a bajnokságon ragadt ránk a bűvös mondat is: „erős csapat benyomását keltették", amihez persze hozzátartozik, hogy rajtunk kívül senki nem várt sikereket egy bölcsészcsapattól. Ennek ellenére továbbjutottunk az egyik legnehezebb csoportból, és az ország 16 legjobb egyetemi csapat között tudhattuk magunkat. Itt vált biztossá, hogy lehetőségeinkhez mérten megpróbálunk minél többet együtt játszani, és sikereket elérni. Így még decemberben beneveztünk egy magáncég egynapos tornájára, ahol a legfőbb cél az összeszokás volt egy kis kísérletezéssel fűszerezve: ez a próbálkozás a második helyig repített minket.

Januárban – főként a vizsgaidőszak viszontagságai miatt – szünetre ment a csapat, bár azért összejöttünk egy vidéki teremtornára, a Nógrád megyei Rimóc eldugott sportcsarnokába. Itt már a frissen vásárolt kék mezünkben játszottunk, gondoltuk nézzünk már ki úgy, mint egy csapat. A leginkább ketrecfocira hasonlító kupán kiderült, a csapat számára jobban fekszik a kulturáltabb, a labdarúgáshoz közelebb álló szabályrendszer.  Sajnos vidéken tudják, hogyan kell leszedni a salátát...

A sikeres vizsgák után, újult erővel készültünk az Egyetemek Kupája második felvonására 'A szupertornára', amelynek a gödöllői sportcsarnok adott otthont. A meghívásos tornára az elsők között kaptuk meg a galambpostát, amire elsőbbségivel ment is az 'ELFOGADJUK' válasz. Már az előkészületeken is látszott, a szervezők magasabbra tették a mércét. A mi célunk továbbra is a feljebbjutás volt, ami annak tudatában, hogy a kétszeres győztes Semmelweis Egyetem, a torna későbbi győztese az Óbudai Egyetem, valamint a Rendőrtiszti Főiskola Jack Bauerjei is a mi kvartettünkbe kerültek, igencsak nehéz feladatnak tűnt. De a folyamatos koncentrációnak, a csapategységnek és egy-egy egyéni megmozdulásnak köszönhetően továbbléptünk a legjobb 8 csapat közé. Itt csupán saját szerencsétlenségünk gátolt a szebb eredmény elérésében: elfogytunk – fizikálisan és fizikailag is.

A márciusi utótél elhozta a második Campus kupát, ahol a Saláta – reklámcélból – Foltozott Üst néven indult el, és a győzelemig meg sem állt, visszavágva az őszi döntőbeli vereségért. Ez a kis házon belüli torna a kellemes hangulatán és közösségkovácsoló erején túl azt is megmutatta, vannak még az egyetemen potenciális Saláta-jelöltek. Már csak rajtuk múlik elhivatottak-e a közösség, az egyetem és a labdarúgás iránt. Egy kicsit legalább.

„Játsszunk egy jót magunkért és az egyetemért!"

Itt érkeztünk el a bevezetésben már tárgyalt, és eddigi legszebb eredményünkhöz: a Kárpát-medencei Egyetemek Kupáján elért hatodik helyezéshez. Talán elég, ha csak annyit mondunk, hogy a kupa fővédnökei az olimpiai bajnok Dunai Antal és Budapest főpolgármestere, Tarlós István voltak. Az UEFA nevében Michel Platini küldött minden résztvevő csapatnak egy-egy futsal labdát, és a Sport TV munkatársai is a helyszínen követték az eseményeket. Rendkívüli körítést varázsoltak a szervezők mind a két napra, amely a döntő mérkőzésen csúcsosodott ki. A megmérettetésen nyolc magyarországi és nyolc határon túli, a Kárpát-medencén belüli csapat vett részt. Három csapat érkezett Kolozsvárról, illetve itt voltak Szabadka, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Révkomárom és Beregszász legjobbjai. A magyar mezőnyt a PPKE Saláta mellett a Semmelweis Egyetem, a BME, az ELTE, a Fehérvári Főiskola, a Debreceni Egyetem és nem utolsó sorban a Nyíregyházi Főiskola képviselte. Az első napon a későbbi bronzérmes Nyíregyháziakkal 2-2-es döntetlennel indítottunk, majd két magabiztos győzelemmel elsőként kvalifikáltuk magunkat a legjobb 8 csapat közé. Rendkívül jó érzés volt egy ilyen eseménynek részese lenni, és nemzetközi vizekre evezni a foltozott csónakunkban.

„Azért jöttünk ide, hogy megmutassuk, egy katolikus bölcsészkaron is lehet jó csapatot kialakítani. Örülünk a továbbjutásnak, de annak még inkább, hogy egy jót játszhatunk. Azt még nem tudom, mit hoz a holnap, kicsit szellemesen fogalmazva, azt csak a Jóisten tudja. Azért bízunk a jó folytatásban." - Havasi Zsolt

Másnap a folytatás több volt, mint jó: újabb két helyet előrelépve a hatodik helyen végeztünk, ami egyben azt is jelentette, hogy az ország negyedik legjobb egyetemi csapata lettünk – legközelebb még feljebb akarunk jutni a képzeletbeli létrán. A teljességhez hozzátartozik még, hogy a szervezők kezdeményeztek egy adománygyűjtést a Tiszakeresztúri Általános Iskolának, amihez mi is hozzájárultunk egy korábbi tornán nyert labdával.

A teljesség igényével a csapat névsora: Havasi Zsolt, Csányi Árpád, Doman Gergő, Németh Norbert (Kommunikáció, BA) Tóth Péter (Tanári, MA), Varga Gergő (Anglisztika, BA), Laucsek Csaba, Kele Balázs (Nemzetközi Tanulmányok, BA), Földváry Gergely (Történelem, BA).

Szerencsére sikerült kitörni a sablonos gépezetből – ha egyelőre nem is a tanulással –, és a szerény körülményeinkhez képest valaminek az első köveit letenni. Ennek a valaminek majd az idő fog nevet adni, legyen az a kudarc, a győzelem vagy éppen az emlékezet. Mindenesetre mi szeretnénk továbbvinni és magasabb szintre emelni a Pázmány nevét, ahogy tudjuk – jelen pillanatban a sporton keresztül. Terveinket reméljük „odafent" is meghallgatják, és segítenek megragadni a pillanatot. Nemsokára Révkomáromban lesz a KEK folytatása, amire a csapat készen áll – vagy bukik. Ez már legfőképpen nem rajtunk múlik.  Nyáron pedig, az egyetem kapuit átlépve egy nemzetközi bajnokságra szeretnénk kijutni Franciaországba. Határon innen, a határon túlra. Keret a keretben.

Cikkek rólunk:

• http://www.egyetemekkupaja.hu/hu/Hirek/reszletek/csapatbemutatok_v_resz-_a_ppke_salata_1847/
• http://kek.elte.hu/2013/03/22/ket-ujonc-a-nyolc-kozott/
• http://btk.ppke.hu/hallgatoinknak/hirek/az-orszagos-bajnoksagon-az-elso-nyolcban-focicsapatunk

Szerző: Doman Gergő