A tantárgy magasabb szintű folytatása a BA képzés „Bevezetés a szlavisztikába” nevű tantárgyának, elmélyíti az ott megszerzett ismereteket, ezekre és az „Ószláv nyelv” megnevezésű tárgy ismereteire építve tovább folytatja az ősszláv nyelv sajátosságainak, az önálló szláv nyelvek kialakulásának, illetve további történetének vizsgálatát. Segíti továbbá a hallgatók szakterületi, fogalmi és terminológiai eligazodását a szláv nyelvészetben, amely napjainkban is dinamikusan fejlődő, a legkülönbözőbb nyelvészeti irányzatokat felölelő, összetett diszciplína. A hallgatók megismerkednek a szlavisztikai szempontból legfontosabb nyelvészeti irányzatok, illetve nyelvtudományi iskolák történetével és kutatási módszereivel. A tantárgy nagy figyelmet fordít a jelentős szláv nyelvészek, többek között a kiemelkedő magyarországi szlavisták kutatási eredményeinek megismertetésére is. Az egyes szláv nyelvészeti problémák többirányú megközelítése elméleti és kutatás-módszertani hátteret ad a hallgatóknak önálló szlavisztikai kutatások végzésére, felkészítve őket a doktorandusz képzésben történő eredményes részvételre, illetve a kutatói pályára. Tematika: 1) A szlavisztika kezdetei, Josef Dobrovský, Alekszandr Vosztokov és Vatroslav Jagić munkássága 2) Az újgrammatikus, a strukturalista és a generatív-transzformációs módszer összehasonlítása. Az újgrammatikus kutatási módszer és az újgrammatikus iskola kiemelkedő szlavista képviselői 3) Eltávolodás az újgrammatikus módszerektől. Jan Niecisław Ignacy Baudouin de Courtenay munkássága. Filipp Fortunatov és Alekszej Sahmatov munkássága. A strukturalizmus. Roman Jakobson munkássága. Jerzy Kuryłowicz munkássága 4) Az ősszláv szóvégi hangváltozások vizsgálata újgrammatikus módszerrel, strukturalista és generatív-transzformációs módszerrel. A természetes morfológia alkalmazásának lehetőségei a szláv nyelvtudományban. Kiemelkedő magyarországi szlavisták 5) Az ősszláv nyelv azon hangváltozásainak átismétlése, amelyek a különböző eredményeket adtak a mai szláv nyelvekben. A késői ősszláv nyelv fonológiai rendszere. Az ősszláv nyelv morfológiai változásai. A fonetikailag nem indokolt morfológiai innovációk. A fonetikai eredetű morfológiai változások 6) A szótagharmónia tendenciájával magyarázható morfológiai változások. A nyíltszótagúság tendenciájával magyarázható morfológiai változások. Az ősszláv sandhi szabályaival magyarázható morfológiai változások. A szóvégi hangváltozásokkal magyarázható morfológiai változások 7) Az ősszláv szókincs áttekintése. Az ősszláv nyelv felbomlása. A szláv nyelvek csoportosítása. A szláv nyelvek tipológiai vizsgálatának lehetőségei, különös tekintettel az akcentológiai kritériumokra 8) Az ősszláv nyelv magánhangzóinak sorsa az önálló szláv nyelvekben. A ě és a nazális magánhangzók története. A redukált magánhangzók története. A redukált magánhangzók kiveszésének következményei a szláv nyelvekben. A redukált magánhangzók likvidákkal alkotott hangkapcsolatainak, illetve a szótagképző likvidák sorsa a szláv nyelvekben 9) Az y magánhangzó története. Az e > o változás. Az érintkezési asszimiláció. A hangsúlytalan magánhangzók redukciója. A kontrakció, a kompenzáció és a diftongizáció jelensége. A szó eleji és a szóvégi magánhangzók sorsa 10) Az ősszláv nyelv mássalhangzóinak sorsa az önálló szláv nyelvekben. Új mássalhangzó kapcsolatok kialakulása a szláv nyelvekben. Asszimilációk. A mássalhangzók zöngétlenedése. Az <f> fonéma kialakulása. A v (w) és az l mássalhangzó története. A mássalhangzók másodlagos palatalizációja. A kemény – lágy mássalhangzók korrelációjának kialakulása. A g > ? > h változás. A mazurálás jelensége 11) A szláv morfológiai rendszer változásainak törvényszerűségei. A morfémák, különösen a végződések átvitelének feltételei. A végződések unifikációja. A végződések differenciációja. A végződések kontaminációja. A tőkiegyenlítődés. A morfémahatárok eltolódása (morfológiai abszorbció) 12) Az indoeurópai rekonstruált tövek szerinti deklinációs típusok áttekintő története az önálló szláv nyelvekben. Az archaikus formák. A deklináció elvesztése a bolgár és a macedón nyelvben. A duális sorsa 13) Az ősszláv igerendszer sorsa az önálló szláv nyelvekben. Az ige alakjainak története. A tematikus és az atematikus igeosztályok áttekintő története. A múlt idő alakjainak története. A jövő idő alakjainak története 14) A felszólító mód és a feltételes mód története. A melléknévi igenevek képzésének és használatának története, egybevetve az ószláv nyelv participiumaival.

A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

?    Baudouin de Courtenay, Jan Niecisław: Dzieła wybrane. t. 3, 4. Warszawa, 1989, 1990. ISBN 8301095679, ISBN 8301062517

?    H. Tóth Imre: A nyelvtudomány története. Szeged, 2005. ISBN 3159780000636

?    H. Tóth Imre: Rövid összehasonlító szláv nyelvtan. I. rész. Hangtan, alaktan. Szeged, 1999. ISBN 9634823769ö, ISBN 9634823777

?    H. Tóth Imre: Bevezetés a szláv nyelvtudományba.  Szeged – Szombathely, 2004. ISBN 9639531294

?    Moszyński, Leszek: Wstęp do filologii słowiańskiej. Warszawa, 2006. ISBN 8301147202

Ajánlott irodalom:

?    Máté Jakab: A 19. századi nyelvtudomány rövid története. I. Elméletek, irányzatok és módszerek. Budapest, 1997. ISBN 9631876500

?    ??????????, ?. ?.: ??????? ??????? ??????????????? ??????. ??????, 1978.

?    ????????, ????????: ??????? ???????? ?? ??????????? ????????? ??????????. ?????, 1969.

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

–    A hallgató összefüggéseiben is átlátja a szlavisztika elméleti problémáit, annak diakrón és szinkró

n dimenzióiban.

–    Ismeri az irodalmi, a nyelvi, nyelvészeti és a kulturális szövegek és jelenségek vizsgálatának eljárásait és az értelmezés lehetséges módozatait. Rálátása van a szláv nyelvek fejlődésére.

–    Alapvető ismeretekkel rendelkezik a szlavisztika tudományterületére jellemző hagyományos és elektronikus forrásairól, keresőprogramjairól, katalógusairól, adattárairól és bibliográfiáiról.

–    Átfogóan ismeri a szláv nyelvekre jellemző írásbeli és szóbeli, tudományos, közéleti és népszerűsítő műfajokat.

–    A kurzust elvégzett hallgató ismeri a szláv nyelvtudomány legfontosabb szakterületeit és fogalmait.

–    Ismeri az ősszláv nyelv legfontosabb jellemzőit és az ősszlávból kialakult önálló szláv nyelvek történetének legfontosabb mozzanatait.

–    Tisztában van a szláv nyelvtudomány legkiemelkedőbb képviselőinek munkásságával.

–    Ismeri a szláv nyelvészetben alkalmazott legfontosabb kutatási módszereket.

–    Átfogóan ismeri a szláv nyelvekre jellemző írásbeli és szóbeli, tudományos, közéleti és népszerűsítő műfajokat.

b) képességei

–    A szlavisztikában képes az irodalmi, a nyelvi és a kulturális jelenségek történeti-összeha

sonlító elemzésére, valamint az azokban megnyilvánuló folyamatok értelmezésére.

–    Képes megválasztani és tudatosan alkalmazni a szlavisztika problémáinak megoldásában kínálkozó módszereket.

–    Képes eligazodni a szláv nyelvészet legfontosabb kérdéseiben, továbbá a szláv nyelvek rokonságával, illetve történetével foglalkozó kutatásokban és szakirodalomban.

–    Képes felismerni, hogy az ősszláv nyelvből örökölt nyelvi sajátosságok miként jelennek meg a mai szláv nyelvekben, illetve miként változtak meg.

–    A megszerzett ismeretekhez kritikusan viszonyul, képes új összefüggések feltárására.

c) attitűdje

–    A szlavisztika speciális helyzete miatt folyamatosan tanulmányozza az összes szláv kultúrát, a szláv-magyar kulturális kapcsolatokat, ez irányú ismereteit folyamatosan bővíti.

–    Szakmai érdeklődése a szlavisztikán belül elkötelezett, folyamatos. Megszerzett tudását a jelenkori társadalmi és kulturális folyamatok és jelenségek megértésére használja fel

–    A tárgyat elvégzett hallgatónak növekszik a szláv nyelvészeti problémák iránti érzékenysége, különösen az összehasonlító-történeti nyelvtudomány kérdéseivel, problémafelvetéseivel kapcsolatban.

d) autonómiája és felelőssége

–    Elkötelezetten képviseli szakmai, szellemi identitását.

–    Tudásszintjének megfelelően szakmájának kérdéseihez kritikusan viszonyul.

–    Kellő felelősségérzettel rendelkezik a szakterületén alkalmazott módszerek vonatkozásában, evidencia számára más tudományágak autonómiája, módszertani sajátosságai.

–    A tárgy felkészíti a hallgatót az önálló és felelősségteljes nyelvészeti jellegű szlavisztikai kutatómunkára.

–    Munkája során igyekszik kapcsolati rendszerét az európai és az Európán kívüli szakmai és nem szakmai közösségek irányába is kiterjeszteni.