Ottlik Géza remekműve, az Iskola a határon 1959 őszén jelent meg először. E fontos esemény hatvanadik évfordulója jó alkalomnak tűnt arra – bár egy klasszikus újraolvasására sosem kell külön indok –, hogy új kérdésirányokból kerülhessünk ismét párbeszédbe Ottlik Iskolájával. A mindenség ernyőjére kivetítve című, kétnapos regénykonferenciát 2019 novemberében rendeztük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Ennek a konferenciának az anyagából most könyv jelent meg Osztroluczky Sarolta, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék egyetemi adjunktusa szerkesztésében.
„A konferencia előadásai és élénk szakmai vitái, valamint e kötet tanulmányai is azt a mára már általánosnak mondható olvasói tapasztalatot látszanak megerősíteni, hogy az Iskola a határon igazi klasszikus, amely azért őrződött meg és vált kanonikussá, mert – Gadamer szavaival – „nem valami nyomaveszettről szól, nem puszta tanúskodás valamiről, amit még magát is értelmezni kell, hanem úgy mond valamit a mindenkori jelennek, mintha egyenesen neki mondaná".
Ottlik regényének ezt az időszerűségét és állandó dialóguskészségét kívánja felmutatni ez a kötet. Gratulálunk a munkához!
És itt számolunk be még egy megjelenésről: A modern magyar líra/próza világirodalmi kontextusban című, 2020 legvégén megjelent „ikerkötet" egy nagyszabású tudományos vállalkozás eredménye. Világirodalmi horizontból rátekinteni és újat mondani egy korszak magyar irodalmáról, lírájáról és prózájáról – ez volt a célja annak a 2017-es, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán megrendezett négynapos konferenciasorozatnak, melynek résztvevői nagynevű akadémikusok és egyetemi tanárok, hazai és határon túli bölcsészkarok kiváló oktatói, elismert irodalomtörténész kutatók és tehetséges doktorandusz hallgatók voltak, s melynek anyagát e tekintélyes méretű, egybefűzött kötetpár összegyűjti. Az „ikerkötet" mindkét felét a modernitás irodalomszemléletéről szóló, elméleti jellegű írások vezetik be, majd a klasszikus, a késő- és a posztmodern irodalom, illetve a kortárs szerzők szövegeit vizsgáló, összehasonlító és elemző szempontú tanulmányok követik. Az irodalomtörténeti paletta, melyet a kötetpár elénk tár, meglehetősen színes, ahogy azok a párbeszédszövegek is igen sokfélék, amelyek a magyar modernség nemzetközi kontextusaként tűnnek fel a gyűjtemény lapjain. A kötet tipográfiai érdekessége, hogy a két konferencia anyaga, vagyis a líra- és a próza-rész egymáson elforgatva került kiadásra. Minden kedves olvasónknak azt kívánjuk, hogy – a szó szoros értelmében – forgassa örömmel ezt a kötetet. A könyvet Horváth Kornélia és Osztroluczky Sarolta szerkesztette.
