A Pázmány Péter Katolikus Egyetem számára mindig is fontos volt az a történeti múlt, amit a Magyar Katolikus Egyház olyan nagy 19. századi tudós személyiségei örökítettek át az utókorra, mint Ipolyi Arnold, vagy Rómer Flóris. Ezen régi világok nyomainak megmentése, és az egyes emlékek értelmezése mindig is fontos része volt Egyházunknak, és ahogy az egykor úgy ma is ezen értékek mellett törünk lándzsát az oktatásban és a tudományos kutatásban is. Ma a Magyar Katolikus Egyház az egyik legnagyobb olyan hazai intézmény, amely hatalmas műkincsállományt is kezel. A többi keresztény közösséghez hasonlóan ezért mi is ezen lelki és materiális örökség megőrzésén, értékeinek megtartásán és továbbadásán fáradozunk. A Bölcsészettudományi Karunkon működő Régészettudományi Intézet is ezen célok megvalósítását tűzte zászlajára. Intézetünk alapvetően kettős feladatot lát el: kiképezni a jövő szakembereit, hogy megóvják, értelmezzék és magyarázzák ezt az örökséget, másrészt olyan fontos tudományos vállalkozásokban szerepet vállalni, ahol lehetőség nyílik e múlt emlékeinek feltárására, jobb megértésére és az így szerzett ismeretek közvetítésére. Hírét vinni a világban a keresztény és egyetemes emberi értékek jelentőségének és magyarságunknak fellebbentve a fátylat a erről a ránk bízott örökségről.

Viking reneszánsz

A Bölcsészettudományi Kar számára pedig öröm, hogy munkatársai és diákjai kivétel nélkül aktív szerepet vállalnak e kettős cél megvalósításában. Ennek jó példája ez a megnyitó is, hiszen ez a kiállítás a Déri Múzeum munkatársainak és Egyetemünk oktatóinak és diákjainak közös vállalkozásából születhetett meg.

A kiválasztott téma tükrözi napjaink szellemiségét, hiszen a vikingek történetének elmesélése világszerte reneszánszukat élik (amit jól bizonyítanak róluk szóló filmek, könyvek és ismeretanyagok népszerűsége). Ezen felül azonban nem felejthető el az sem, hogy ezeknek a skandináv népeknek számos vonatkozásban közük volt a középkori Közép-Európához, így a magyarokhoz is. A skandinávok nem csak a harchoz értettek, hanem több mai állam alapjait hozták létre, így többek közt az ő hatásukra jött létre a kijevi Rusz is. Kitűnő hajósok voltak, a „tenger nomádjai”, akik felfedezték és belakták Izlandot, és Grönlandot, majd első európaiként partra szálltak Amerikában is. Utóbbi útjuk kapcsán – tartja az emlékezet – azonban nem csak az észak szülöttei vettek részt, hanem akadtak köztük olyanok is, akik vikinggé váltak. Ilyen lehetett többek közt az egyik hősük is, akinek a neve Türki volt. Vörös Erik fiának Amerika partjainál tett útja során ő volt az egyik legbátrabb vitéz, aki felfedezve a partvidéket  szőlőt is lelt, s – ahogy az ősi krónikák leírják – anyanyelvén énekelt északi társainak erről a gyümölcsről. Azt, hogy ez pontosan melyik nyelv is volt, sajnos nem őrizte meg az emlékezet, azonban a mai kortárs tudósaink szerint (a Türk névből eredendően, amely ekkor a korai magyarok egyik ismert neve volt Európában) nem zárható ki, hogy ez a magyar lehetett. Ez a mesés kapcsolat azonban nem volt egyedi jelenség. Számos viking központból kerültek elő olyan emlékek, melyekről felvetődött, hogy a korai magyarságtól származhatott, s ezek a tárgyak nem magukban, hanem gazdáikkal, készítőikkel kerülhettek ezekre a messzi tájakra, ugyanúgy – ahogy ez a kiállítás számot ad róla – a Kárpát-medence is sok olyan kincset rejtett, amely pedig a skandinávokhoz kapcsolódik.

Szent István és a vikingek

A „tengeri”- és a sztyeppei nomádok emlékeinek találkozásán kívül azonban e korai kapcsolatok jóval szorosabbak lehettek. A Szent István uralkodásával kereszténnyé váló Magyar Királyságban viking testőrök védték a királyt és vezetőjük pedig egy másik magyar szent, első uralkodónk fia, Imre herceg lehetett. A vikingek tehát itt éltek a Kárpát-medencében. Kutatásuk pedig nem csak azért érdekes, mert arra nyújt bizonyítékot, hogy milyen gyorsan tudtak integrálódni a magyarok a középkori Európában (hiszen 100 évvel a beköltözésük után már keresztény államot alakítottak ki), hanem arra is, hogy széles és átfogó kapcsolatrendszerrel rendelkeztek.

A most kiállított leletek jelentős része fegyver és harci eszköz. Azonban talán nem ez a legfontosabb, még akkor sem, ha a mai kortársak szemében ez tűnik a legjellemzőbbnek, amit az egykori – híres és hírhedt harcosokból álló – vikingekről közismert. Érdekes és fontos párhuzamot jelent a kereszténység felvételének vizsgálata, amely a magyaroknál és a skandináv népeknél közel egy időben ment végbe. Az egykori régiségek itt is és ott is hasonlóak és a magyarok kereszténnyé válásának folyamata, még jobban megérthető és megismerhető, ha az északi példákat tanulmányozzuk. A vikingek így nem csak a közös küzdelmekről, a kereskedelmi kapcsolatokról mesélnek nekünk, hanem arról is, hogy az első ezredfordulót követően hogyan és miként vált a magyarság kereszténnyé.

A tanulságok és a történetek hosszan folytathatók lennének, hiszen minden egyes itt kiállított tárgynak megvan a maga története, amit ha gondosan vizsgálunk, el is meséli azt. Megőrzésükkel és bemutatásukkal pedig nem csak a múlthoz, hanem magunkhoz is közelebb kerülhetünk, jobban megismerve az egykori és mai világunkat. Mindebben nagy segítséget jelentettek azok az intézmények, melyek nélkül ez a kiállítás nem jött volna létre: múzeumok, (így többek közt a Magyar Nemzeti Múzeum), egyetemek (mint például a Miskolci Egyetem), vagy tudományos kutatóközpontok (így az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Atommagkutató Intézete, vagy Bölcsészettudományi Kutatóközpontja). Segítségükért és munkájukért sok köszönettel tartozunk.

E kiállítás megnyitása több szempontból is öröm az egyetemünk számára. Úgy érezzük hozzájárulhattunk egy olyan tudományos program megvalósításához, amely mesél népünk más népekkel összefonódó múltjáról. A tárgyakon keresztül tanít a múlt megóvásának és ápolásának szükséges voltára. Másrészről pedig ez a kiállítás egy újabb olyan bemutatkozási lehetőséget biztosít egyetemünknek, ahol kézzelfogható bizonyítékát nyújtjuk oktatásunk eredményeinek. A kiállításon ugyanis tanárok és diákok együtt dolgoztak. Szerepet kapott benne egyetemi oktató, doktorandusz, MA- és BA-szakos hallgató is. Együttes erőfeszítéseik eredményeit is tükrözi a Debreceni Múzeum munkatársainak e pompázatos tárlata. Az is öröm, hogy bemutatkozhattunk Debrecen eme méltán híres épületében, hiszen a Déri Múzeum nem csak az ország második legnagyobb városának kulturális centruma, hanem e gazdag közösség történelmi és művészi kincseinek legfontosabb őrhelye is. Reméljük, ez a most megnyíló vállalkozás további szorosabb együttműködést eredményez majd intézményeink között és számos esetben lesz még lehetőségünk együtt ünnepelni. Abban is reménykedünk, hogy a megnyíló kiállításban mindenki talál majd magának érdekességeket, olyat, ami elgondolkoztatja és amivel lélekben gazdagabb lesz. Később pedig többször is ellátogat és újabb érdekességet és tanulságokat talál majd e kiállításban.