Az ELKH-ELTE-PPKE Serdülőkori Fejlődés Kutatócsoport vezetőjének, Dr. Kovács Ilonának az irányításával zajló kutatómunka során az emberi agy érésének folyamatát az alvás közben mért EEG aktivitás elemzése révén tárták fel. A Nature Scientific Reports és a Journal of Sleep Research című folyóiratokban nemrég megjelent tanulmányaikban az agy rendkívül későn érő prekuneális hálózatára mutattak rá, valamint kiemelték a nagyfelbontású EEG felvételek szerepét az agyi érés pontos topográfiai követésében.

Az emberi agy érésével kapcsolatos mai megközelítések annak ingerfeldolgozó, valamint a cselekvéseket irányító területeivel kapcsolatosak. Azt már eddig is lehetett tudni, hogy az agykéreg frontális (elülső) területei, melyek a viselkedés-kontrollért felelősek, csak a serdülőkor végén kezdenek beérni, jóval az agy poszterior (hátsó) területein elhelyezkedő, az érzékelési folyamatokkal foglalkozó területek érését követően. A kutatócsoport arra volt kíváncsi, hogy az ingerektől és a viselkedés-irányítástól viszonylag függetlenül működő agykérgi hálózat, amely a gondolkodás, képzelet, a világról alkotott belső modellek közvetítője, vajon követi-e ezt a poszterior-frontális érési irányt, vagy esetleg más mintázatot mutat. A kérdés megválaszolása tekintetében fontos módszertani újítás, hogy az agyi aktivitást alvás közben követték, amikor a leginkább megvalósulnak a működés ingerfüggetlen és cselekvés-irányítástól mentes aspektusai.

A 12, 16 és 20 éves csoportokba besorolt résztvevők teljes éjszakás, nagyfelbontású alvás EEG regisztrátumai alapján az alvási orsók négy paraméterének (sűrűség, időtartam, amplitúdó és frekvencia) topografikus változásait elemezték. A tanulásban fontos szerepet játszó alvási orsók közül az ún. lassú orsók frontális, a gyors orsók inkább poszterior eredettel rendelkeznek. Ezzel szemben, a fejlődés során a 12 évesekre mindkét orsó esetén inkább a centrális (középső) területeken mutatkozik a legnagyobb aktivitás a mért paraméterek mentén, és a felnőttre jellemző bimodális (két helyről eredő) orsó-topográfia csak 20 éves korra kezd kialakulni. Különösen jellegzetes a poszterior elhelyezkedésű prekuneális területek irányába történő topográfiai gyors orsó vándorlás, mely az eddig ismert érési mintázatokban nem szerepelt.

A munka módszertani szempontból fontos aspektusa, hogy nagyfelbontású (128 csatornás) teljes éjszakás alvás-regisztrátumok alapján elemezték az alvási orsók serdülőkori fejlődését, és hogy jóval szűkebb életkori csoportokat használtak a korábbi vizsgálatokban használtaknál, ezzel a ma technikailag lehetséges mérési pontosság határaihoz közelítve. Ezt kiegészítette a csoport tagjai, Bódizs Róbert (Semmelweis Egyetem) és a PPKE BTK Pszichológiai Kutatólaboratóriumának vezetője, Gombos Ferenc által bevezetett egyéni orsófrekvencia elemzési módszer. A finom felbontású elemzés segítségével egyrészt megerősítettek számos korábbi eredményt, másrészt olyan fontos eltérésekre mutattak rá, mint a fent említett poszterior irányú topográfiai vándorlás az érés során.

Az eredmények világosan jelzik, hogy a lassú és gyors alvási orsók fejlődésének hátterében eltérő idegi mechanizmusok állnak, és hogy ezek érése az eddig ismert érési jellegzetességektől eltér. Ez az eredmény egyike az első lépéseknek az emberi agy belső, ingerfüggetlen és a cselekvés-irányítással nem kapcsolatos hálózatának fejlődéstani megismerése felé.

A kutatócsoport munkájáról további információ magyar nyelven a BÉTA lab oldalán, angol nyelven pedig itt található.