Kovács Ákos intézetvezető előadásában a szekularizáció kérdésköre felől közelítette meg a témát. Azt mutatta be, hogy a legfrissebb – Jens Köhrsen kapcsán főként német – kutatások mire fókuszálnak a médiában megjelenő vallási tartalmak tekintetében. Részletesen bemutatta, hogy a szekuláris média nyilvánosságában a vallások képviselőinek hozzászólásai, megnyilatkozásai igazodnak a nem vallásos megnyilatkozók nyelvhasználatához, érveléseik logikai felépítéséhez és kijelentéseik verifikálásához. Így a vallási szempontok jelenléte a nyilvános vitákban inkább látszólagos, mint valós érvényű.
Radetzky András, a Médiatudományi Tanszék adjunktusa előadásában, mely a jogi és a gazdasági kontextus bemutatására fókuszát, terminológiai tisztázást is elvégzett a vallási és az egyházi médiumok különbségének megragadásában. Ezt követően a kutatási anyagban az általa lefektetett különbségek mentén hivatkozunk rájuk: Egyházi médiumok alatt olyan intézményeket értünk, melyek alapítója, tulajdonosa, illetve fenntartója (finanszírozója) valamely, Magyarországon hivatalosan bejegyzett egyház. Szervezetileg ezek a médiumok lehetnek jogi személyiséggel rendelkező társaságok (Kft., Zrt.), vagy az egyházi törvény (2011. évi CCVI. tv.) hatálya alá tartozó egyházi szervezetek által fenntartott és működtetett intézmények. Külön kell kezelnünk a vallási jelzőt, amelyet elsősorban a tartalom minősítésére használunk a következőkben. Vallási típusú tartalmat készít pl. a közmédia is, amely állami fenntartású, ilyen értelemben tehát nem egyházi. Ezzel ellenkező példa: az ATV alapítója a Hit Gyülekezete, amely elsősorban közéleti médiaszolgáltatást végez, nem vallásit. Végezetül a különbségtételt az is indokolja, hogy az ilyen típusú tartalmak száma az utóbbi egy évtizedben jelentősen megnőtt.
Dér András, a Médiatudományi Tanszék adjunktusa aelőadásában a transzcendencia filmes megjelenését tekintette át három nagyobb területet említve. Az első egy művészetelméleti bevezetés volt, melyben felvázolta, hogy a jelentős elméletalkotók (Bazin, Eliade) miként vélekedtek a filmművészet és a vallás, a transzcendencia kapcsolatáról, ábrázolhatóságáról. A második nagy egységben egy filmművészeti áttekintés kapott a hallgatóság. Megtörtént azon alkotók számba vétele, akik akár a nemzetközi, akár a magyar filmművészetben kiemelkedőt alkottak a szakralitás témájában. Az előadás harmadik része pedig a személyes meglátásokat hozta elő kollégánk filmes alkotói pályájára vonatkozóan, s emellett az Ars Sacra filmfesztivál zsűri elnökeként szerzett tapasztalatairól is beszámolt.
P. Szilczl Dóra, a Kommunikációtudományi Tanszék adjunktusa előadásában a 2019-ben felvett tartalomgyártói interjúkra vonatkozó tartalomelemzési munkáját és eredményeit mutatta be. A módszertani bevezető után ismertette a szövegkorpuszra vonatkozó kódolás menetét és annak eredményeit. Öt típust azonosított a tartalomgyártók szerepfelfogásai tekintetében. Ezek a következőek: katona, aki szolgálatként tekint a feladatára, a felderítő, aki abban látja munkájának legfontosabb részét, hogy elemezze a befogadói számára a világot, a tolmács, aki közvetít a nem vallásosok irányába, a nagykövet, aki a vallás képviseletét látja el a nyilvánosságban és a tanító, aki a tudás átadásában látja munkájának a lényegét. Az előadó minden típust illusztrált is egy-egy meghatározó, interjúkból idézett mondattal.
Andok Mónika, a Kommunikációtudományi Tanszék docense előadásában arra tért ki, hogy a projektet inspiráló kutatás, mely Campbell nevéhez köthető, adaptálása milyen pontokon ütközött problémákba. Illetve ismertette a 2012–2017 között zajlott adatfelvétel eredményeit is, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa tekintetében, a kifejezetten a digitális tartalomgyártókra fókuszáló kutatás három nagy szerepfelfogást tudott azonosítani, ezek a digitális vállalkozók, a digitális szóvivők és a digitális stratégák voltak.
