A Vitéz János Tanárképző Központ szervezésében újból találkozhattak a pedagógusjelöltek, gyakorló pedagógusok és a pedagógia iránt érdeklődők, ahogyan ezt az elmúlt években, még a pandémia idején is tették. Esélyünk az együtt alakított jövőre címmel a Bölcsészkar és a Vitéz János Tanárképző Központ bemutathatta, hogy oktatói, öregdiákjai és hallgatói által hogyan működteti a segítő pedagógiát a gyakorlatban. Rendhagyó módon ezúttal nem egyetlen előadó érkezett hozzánk, hanem Moldován Szilvia tanárnő, tanszékünk oktatója, valamint a TaLéTa (egykori ZuBéTa) önkéntesei – köztük számos Pázmányos öregdiák és hallgató – osztották meg tapasztalataikat a menekült gyerekek pedagógiai kíséréséről.
Az alkalmat Dr. Szőke-Milinte Enikő intézetvezető nyitotta meg a címben szereplő igeverssel utalva a Zugligeti Béke Tanoda krisztusi küldetésére. Ezt követően Dr. Kozma Gábor lelkiségi ügyekért felelős dékánhelyettes úr köszöntötte a résztvevőket és ajánlotta figyelmükbe az örökérvényű útravalót: „A tanítás célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.” 1Tim.5. Ezután Maczné Pletser Ágnes tapasztalati szakértő, gyermekszegénység kutató és Moldován Szilvia a Taléta vezetői közösen számoltak be a tanoda alapításáról és működésének alapelveiről. A háború kitörése után olyan kárpátaljai magyar roma családok érkeztek a fővárosba, amelyeknek az oktatáshoz fűződő addigi összes tapasztalatuk nem volt pozitív, hiszen a többségi társadalom előfordult, hogy stigmatizálta őket származásuk miatt. A zubétás önkénteseknek először az emiatt felépített falakat kellett lebontaniuk, hogy azután megkezdhessék a gyerekek oktatását, esélyt adva ezzel nekik a kibontakozásra és az érvényesülésre. A tanoda „titka” a feltétel nélküli szereteten és elfogadáson kívül abban rejlett, hogy szektorközi együttműködésben, pszichológus, pedagógus és szociális területen dolgozó szakemberek közösen foglalkoznak a gyerekekkel és rokonaikkal is, így egymást is folyamatos tapasztalatcserével és szakmai tanácsokkal segíthetik. A pedagógiai diverzitás középpontba helyezése mellett megemlítették a tandem-módszert, ami szerint mindig együtt dolgoznak, tanulnak a társadalom különböző területéről érkezők. Olyan formában építik a TaLéTa mindennapjait, amilyennek a társadalmat is elképzeljük. Ezért számos roma munkatársuk van, roma származású tanárok, hallgatók is közösen formálják a programokat a nem-roma kollégáikkal. A pedagógiai foglalkozások során pedig tandem-párok, csoportok tanulnak együtt: roma menekült gyerekek a középosztálybeli nem-roma gyerekekkel.
Az elmúlt hónapok során a tevékenységük kibővült azzal, hogy olyan segítő szakmában dolgozó pedagógusoknak, szociális munkásoknak nyújtanak módszertani és mentális segítséget, akik először találkoznak az interkulturális, interetnikus integrációs kihívásokkal a menekült gyerekek segítése kapcsán. A befogadó iskolák pedagógusai, osztályközösségei, szülői közösségei számára is szerveznek programokat, mert látható, hogy a befogadás mindként oldala, így a befogadók is sokszor igénylik a megerősítést.
Az új helyszín a Tömő utcában pedig közösségi térré változott, inkubátorházzá, ahol találkozások, szakmai párbeszédek kapnak helyet. A befogadás és a találkozás sokszínű és a nehézségekben is vidám szigetévé lett a Béke Királynéja Plébánia.
A ZuBéTa midennapjairól bemutatott fotók és videó magukért beszéltek, a gyerekek az itt töltött hónapok alatt elkezdték bontogatni a szárnyaikat. Bár többen közülük már hazatértek, továbbra is tartják a kapcsolatot a tanoda vezetőivel, és az otthoni környezetükbe is magukkal vittek egy kicsit a zubétás szellemiségből. Időközben a ZuBéTa is elköltözött Zugligetről a Tömő utcai plébániára, így TaLéTa néven folytatja misszióját.
A bemutató után kerekasztal-beszélgetések formájában osztották meg tapasztalataikat először a ZuBéTában önkénteskedő Pázmányos és volt Pázmányos oktatók Dr. Földváry Kinga, Dr. Salát Gergely, illetve Michels Antal „Tóni” atya, aki több évtizede foglalkozik romapasztorációval. A következő csoportokban a tanoda életébe bekapcsolódó Pázmányos öregdiákok Beöthy-Baló Barbara, Dr. Blaskó Ágnes és Kautnik András, majd a Pázmányos hallgatók Virtics Bettina, Lengyel Viktória és Sárközi Máté meséltek élményeikről.
Az önkéntesek szavaiból áradó lelkesedés és öröm, valamint a Pedagógus Klubra érkezett rengeteg érdeklődő egyaránt azt bizonyítják, hogy a ZuBéTa (immár TaLéTa) fontos, aktuális problémákkal foglalkozik, és maradandó értéket hozott létre.
Moldován Szilvia tanárnő megköszönte a hallgatóknak az eddigi közös munkát. Elmondta, hogy pünkösdi élményként élte meg az elmúlt nyolc hónapot. Megtapasztalhatták, hogy a Lélek bizony ott fújdogál, ahol akar. Nincsenek lehetetlenek, falak, nincsenek akadályok, nincsenek nyelvi különbségek. Mert egy nyelvet beszélnek az önkéntesek, van ugyan néhány „közvetítő nyelv” olykor – az egyik ilyen a pedagógia. A TaLéTában dolgozó tanárok, hallgatók a társadalmi párbeszéd előmozdítóivá, „nyelvtanáraivá”, a társadalmi szakadékok betemetőivé váltak. Odahajoltak a legkisebbek mellé, kimentek a „perifériára”, még akkor is, ha a periféria jött a központba. Ferenc pápa szavai „A szegényekkel való osztozás azt jelenti, hogy gazdagítjuk egymást.” – mindennapi tapasztalatuk volt az önkénteseknek.
Köszönjük ezt az estét az előadóknak és a résztvevőknek!
A TaLéTa csapata szeretettel várja a mentornak jelentkező hallgatókat. Aki szívesen vállal önkéntes feladatokat Ukrajnából menekült gyerekek fejlesztő foglalkozásaiban, Moldován Szilvia tanárnőnél és a Talétában dolgozó hallgatóknál kaphat részletes információkat.
