November 28-án a Vitéz János Tanárképző Központ ismét közös eszmecserére invitálta pedagógusjelöltjeit, a gyakorló pedagógusokat és a pedagógia iránt érdeklődőket. Az est háziasszonya Sályiné Pásztor Judit, ezúttal dr. Deme Tamás egyetemi docens és művelődéskutatót hívta meg volt, aki Karácsony Sándor életművével ismertetett meg minket, amin keresztül a neveléstudomány egy egészen újszerű megközelítésébe nyerhettünk bepillantást.
Az előadásra elhozta idei évben megjelent, a gondolatébresztő Miért nem nevelheti az értelmiség az ifjúságot? címet viselő könyvét, amely Karácsony Sándorral foglalkozó tanulmányokat tartalmaz, és amelynek kiindulópontja az, hogy a múlt században (1891–1952) élő és tevékenykedő tanár pedagógiája ma is aktuális. Bár neve sajnos mára kevésbé ismert a neveléstudományban, a vele foglalkozó kutatók vallják, hogy a 20. század legnagyobb magyar pedagógus tudósa volt. Szellemi életművének újrafelfedezése, rehabilitálása a rendszerváltás előtt kezdődött meg, és a mai napig tart – ebben nagy részt vállalnak az olyan civil önművelő társaságok, mint a péceli Csökmei Kör vagy a Sándor Kör elnevezésű ökumenikus pedagógusegyesület.
A címadó, provokatívnak látszó gondolat is tőle származik, emellett pedig megfogalmazott számos más, pedagógiával foglalkozók számára is meghökkentő állítást: az egyén nevelhetetlen, vagy: az iskola abnormális hely, ami abból is látszik, hogy ott az kérdez, aki tudja a választ, és annak kell válaszolnia, aki nem tudja. Deme Tamás előadásában ezeken a gondolatokon vezetett minket végig, miközben segítségükkel megvilágította Karácsony Sándor korát meghaladó, bizonyos értelemben a mai reformpedagógiákat is túlszárnyaló pedagógiai koncepcióját. Sőt, ami a reformpedagógiákat illeti: Karácsony hangsúlyozta, hogy a reform koncepciója eleve tévútra visz, mert az mindig additív módszerrel, az alapokhoz visszatérve bizonyos részletek megváltoztatásával történik – miközben az egész átalakítására lenne szükség.
Deme Tamás beszélt nekünk arról, hogy az egyén autonóm lény, aki mint ilyen, nem is nevelhető – társas kapcsolatai viszont az egyént emberré teszik, viszonyaiban létezővé, aki ezeken a viszonyokon keresztül nevelhető is. Épp ezért az oktatásban-nevelésben kiemelt szerepet kéne kapnia a közösségi tevékenységeknek – maga Karácsony Sándor is cserkészvezető volt, a Magyar Cserkészszövetség társelnöke Sík Sándor mellett, és tanítványainak rendszeresen szervezett nyári táborokat. A Karácsony által kitalált pedagógia tehát tulajdonképpen a viszonyok pedagógiája; a nevelés alapja az ő szemlélete szerint a természetes nevelési alapviszony, és olyan rendszert alakított ki, mely a társaslélektan, a társaslogika és a filozófia mentén vázolja fel a nevelés feladatait, kiemelt szerepet tulajdonítva a nyelvi, az irodalmi és a művészeti nevelésnek. Maga a nevelés is világnézeti viszonyulás tehát szerinte; ezt szem előtt tartva pedig az iskolának is a nevelő-nevelt viszonyra, a diákok kíváncsiságának felébresztésére kéne fókuszálnia ahelyett, hogy – a fent már idézett módon – az kérdez, aki többet tud.
És hogy miért nem nevelheti az értelmiség az ifjúságot? Ez a kérdésfelvetés különösen izgalmas egy olyan intézményben, amely a jövő értelmiségét képzi. Deme Tamás bemutatta, hogy Karácsony emberképe a test, a lélek és a szellem („szóma-pszüché-pneuma”) hármas egységén alapul, mely közül a nevelésben és az oktatásban valamelyik rendszerint háttérbe van szorítva. A pedagógusnak pedig az ő szemléletében felül kell múlnia az értelmiségi szerepet, a szellem művelésén túl a „lélek bölcs professzorává” (görög kifejezéssel szofokratává) kell válnia, mert csak így alkalmas arra, hogy tényleges nevelő munkát végezzen. A tudós maga is élte és átélte hitvallását; sosem tartotta magát egy neveléstudományi iskola létrehozójának, szaktudósnak, hanem arra bíztatta követőit, hogy alkalmazzák és folytassák életművét, formálják azt a tapasztalatoknak megfelelően.
A rendkívül tartalmas és elgondolkodtató előadás után – Karácsony Sándor szellemiségéhez méltóan – a résztvevők passzív hallgatóból aktív, kíváncsi érdeklődővé avanzsálva hozzáfűzték gondolataikat az elhangzottakhoz, valamint feltették kérdéseiket.
Köszönjük dr. Deme Tamásnak a gazdag hétfő délutánt, a résztvevőknek pedig jelenlétüket és érdeklődésüket!
Szerző: Kuluncsics Réka
