„Milyen furcsa füstünk árnya
a túlsó tető haván:
mintha távol emlék szállna
rokon szívbe, tétován.
Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve, aki jó.”

(Babits Mihály: Halavány téli rajz)

Enyhe tavaszi reggel, a város még tiszta és csendes, az étterem lugasos belső udvarára beszűrődnek a nap és a várakozás fénysugarai. A macskaköveken bizonytalanul lépünk az ismerős ismeretlenbe, a találkozás első másodperceiben óvatosan fürkésszük egymás rég látott vonásait, ki vagy vajon, ki is vagy te, s ki vagyok én. Évek, évtizedek állnak mostani önmagunk és az együtt töltött régi idők között, de a „titkos lánc” néhány pillanat alatt jelen idejűvé húzza össze ezt a távolságot – még ha ehhez olykor újból be is kell mutatkozni.

Mert közelségünk nem az egymásról tudott információkban, hanem ennél sokkal mélyebb rétegekben lakik.

A Pázmányhoz sokunkat sok minden fűz. Tanítványainkért, legyenek ők akár a köznevelés, akár a felsőoktatás világából valók, mindnyájan felelősséggel tartozunk, a tudásközvetítésnél sokkal mélyebb rétegekben van közünk hozzájuk – e két belső világ, emlékeink és hivatásunk világának erőterében egymáshoz is. Ez a közösség az, amely valóságos közösséget teremthet belőlünk: olyat, amelyet pedagógusi és emberi szálak egyaránt tartanak.

Nem mintha a pedagógus nem volna ember. Ám hogy a hétköznapok prése ne legyen embertelen, jó, ha nem csupán szakmai fórum a fórumunk, hanem a szakma terheitől oldott emberi találkozási lehetőség is. Például a bridzsezésé.

Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatoknak adott teret alumni-találkozónk, ahol ördegdiák-társunktól, Hodász András atyától megtudhattuk, hogy a Tízparancsolat tiltásai valójában jövő idejű kijelentések (nem „ne ölj”, hanem „nem fogsz ölni”), hiszen ha Istennel való kapcsolatunkat valóban megéljük, akkor a szívünkből egyre kevésbé fog felfakadni a bűn vágya. Hogy a parancsok vigyáznak ránk, s hogy bennük nem a tiltás, hanem a szeretet megnyilvánulása rejlik.

S bár nem parancsként és azért ilyen életbevágóan sem, de a szeretet útjait próbáltuk beleírni gimnazistáknak készített programjainkba (a Magvető Programba, a Kortárs Segítők Programba és Junior Nyári Egyetemünk programtervébe), pedagógus kollégáinknak szervezett szakirányú továbbképzéseinkbe és konferenciáinkba, s végül ezt próbáljuk rendre beleírni a vezetőtanári és mentortanári együttműködésen alapuló iskolai gyakorlatok folyamatába is.

Legfontosabb azonban az, amit összejövetelünkön egy asztalnál ülve egymástól, egymásról hallhattunk: személyes sorsokról, iskolai valóságokról, közös összefogással talán enyhíthető hiányokról és egymással megosztható értékekről, végül a jövőbeni rendszeresebb találkozás igényéről, vágyáról. Reméljük, megvalósul: „rokon szívek” között, „titkos lánccal” összekötve.

A találkozó további fényképei megtekinthetők itt.

A találkozó adatai:

Április 14-én, szombaton tartotta alumni-találkozóját a PPKE BTK Vitéz János Tanárképző Központ Tanárképző Tanszéke. A rendezvényre olyan, a köznevelésben dolgozó pedagógusként (elsősorban középiskolai tanárként) dolgozó volt hallgatókat hívtunk meg, akikkel hosszabb távú szakmai és emberi együttműködés kidolgozásán munkálkodunk. A találkozón a tanszék oktatóival együtt több mint harmincan vettek részt, s további mintegy 60 fő azoknak az egykori tanár szakos hallgatóknak a száma, akik más kötelezettségeik miatt nem tudtak eljönni a találkozóra, de szeretnének együttműködni tanszékünkkel.

Az egybegyűlteket Szőke-Milinte Enikő intézetvezető asszony és Tompa Zsófia köznevelési kapcsolattartási referens köszöntötte, majd Hodász András atya, egyetemi lelkész tartott előadást az iskolában végezhető erkölcsi nevelés témakörében. Ezt követően Tompa Zsófia a kar és a tanszék középiskolásoknak kidolgozott programjait mutatta be, külön kiemelve a nagy sikerű és idén nyáron már második alkalommal megrendezendő Pázmány Campus Junior Nyári Egyetemet, valamint a találkozón útjára indított Magvető Programot és Kortárs Segítők Programot. Ezt követően az iskolai gyakorlatokért hosszú évek óta komoly felelős munkát végző Polákovits Nándor tanár úr beszélt a tanítási gyakorlatok rendszeréről, a vezető- és mentortanárság hivatásáról, majd Szőke-Milinte Enikő tanárnő mutatta be az intézet pedagógusoknak szóló továbbképzési lehetőségeit és konferenciáit.

Az ebéd előtt és után kerekasztal-beszélgetés, kötetlen eszmecsere alakult ki arról, hogy milyen utakon tudnánk hosszabb távú együttműködést kialakítani, s így kölcsönösen segíteni egymás munkáját.

A rendezvény létrejöttében, megszervezésében és lebonyolításában az alábbi tanszéki munkatársak vettek részt: Szőke-Milinte Enikő intézetvezető, Éder Mariann, Karainé Gombocz Orsolya, Polákovits Nándor és Sályiné Pásztor Judit oktatók, Molnár Péter tudományszervezési referens és Tompa Zsófia köznevelési kapcsolattartási referens. A fotókat készítette: Varga-Csikász Csenge (tanár szakos hallgató).